2011. május 20., péntek

MILYEN AZ ÉLET AMERIKÁBAN?

Azt a kérdést tették fel nekem mostanában, milyen az élet Amerikában.
Ha az egzotikus környezetet és a nagy életteret leszámitjuk, akkor pont olyan mint más civilizalt orszagokban.
A környezetem igen érdekes, azt szoktam mondani egy szabadtéri állatkert napi szemlélője lehetek, hiszen az itteni házak beleépültek a vadonba.
Amerika területe hatalmas igy természetes, hogy az itteni lakóházak is nagyok, kényelmesek, az embereknek a nagyobb térben kellemesebb a komfortérzetük, ez a plusz,
viszont az árak igen szépen kusznak felfele, ez mindenen látszik, érződik. Itt Tucsonban egymás után zárnak be az üzletek, hogy utána rákerüljenek a kiadó feliratok. Rengeteg az eladó ingatlan, sokan nem tudják fizetni a havi részleteket.
Amikor a kocsiból kiszállok, nem ritka a pénzt kéregető és sok emberen látszik, hogy nem veti fel a gazdagság. Az üzletekben az eladók nemritkán nagyon idős emberek, gondolom nem véletlenül dolgoznak, ahelyett, hogy otthon a karosszékükben hátradölnének.
Igaz, Tucson nem tartozik Amerika gazdag városaihoz, hanem a déli úgymond "szegény" városokhoz,de máshol Amerika szerte sem kolbászból fonják a keritést, ezt a tavalyi 116 napos utazásunk alattt megtapasztalhattam, mikor vonattal keresztül szeltük Amerikát.
A hollywoodi csillogás a filmeken van, a való élet kicsit más.
Az emberek Amerikában nagyon megnézik mire adják ki a pénzüket, és egyáltalán nem szégyenlik, hogy a pénz az egyik legfontosabb dolog az életükben. A háziasszonyok az otthon kivágott kuponok sokaságával mennek vásárolni, melyek értéke pár cent, de sok kicsi sokra megy jelszóval kimélik a pénztárcájukat.
Save your money azaz spórolj pénzt itt nemcsak mondják, de a mindennapokban is hatékonyan alkalmazzák.
A gondok, és a drágaság ellenére az emberek változatlanul barátságosak, és mosolygósak, mert tudják a keep smiling- gal jobban lehet eladni és jobb lesz töle mindenki közérzete,és hogy ez nemcsak müdolog arra példa a következő történetek.
Minap éppen kerestem valamit, elmentem abba az üzletbe, ahol ezt reméltem megvenni.
Az eladónő sajnálta, hogy nincs, és a telefonkönyvből kikeresett nekem három közelben levő üzletet, felirta papirra, cimmel és telefonszámmal majd a kezembe nyomta és kifejezte reményét, hogy sikerrel fogok majd járni, és én mégcsak nem is vásároltam nála.
Szintén vásárlásnál történt, amikor a visszakapott 25 centest jobban szemügyre vettem. Ezt látva az eladónő megkérdezte gyüjtöm? Mondtam igen és már csak egyetlenegy érme hiányzik az 5o-ből, Hawai. Az eladónő bólintott kihúzta a fiókot, és végignézte a 25 centes készletet, és csodák csodájára talált egy érmét, amit már régóta vadászok. Hát igen, néha egy mozdulattal is segithetünk és szerezhetünk örömet a másiknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése