Nyiregyházáról Komlóskára vitt az útunk, ahova rokonaink hivtak meg minket.
Eddig Komlóskáról nem sokat tudtam, még azt sem, hogy merre található. Az autóban eleinte egykedvüen, és meglehetősen fáradtan néztem ki az ablakon, később azonban érdeklődve kezdtem el figyelni a szép tájat, aztán nemsokára megérkeztünk a zemplémi Komlóskára, ahol elöször megnéztük rokonaik itteni házát, a régi csürt, a hegyoldalba vájt borpincét, a kerten átfutó patakocskát.
Az érintetlen természet, a kedves emberek, a ruszin szokások(A magyarországi ruszinok vagy magyarországi rutének a Magyar Királyság 13 nemzetiségének egyik keleti szláv nemzetisége volt. A mai Magyarországon ruszinok főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élnek, leginkább Komlóskán és Múcsonyban, de megtalálhatjuk őket Budapesten, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is) a finom ételek, a zamatos pálinka, a találkozás öröme, a kertben való késő esti beszélgetés után, mindegyikünk szinte fél téglaként esett az ágyába, mert annyira elnyomta a friss hegyi levegő.
Másnap reggel a jó időért fohászkodtunk, hisz az idei nyár kiszámithatatlan időjárása elronthatta volna a napunkat. De az idő kegyes volt hozzánk és igy a reggeli után, sétára indultunk a falun keresztül. Rendben tartott, takaros porták, mives famunkák, régi kerekes kutak szinte minden háznál.
Kicsit szemerkélt az eső, de ez sem vette el a kedvünket, hogy a közeli parkig elsétáljunk, itt egy kis tó, sebes kis hegyi patak,a ruszin kultúrház és csodaszép táj várt minket. Mintha megállt volna itt az idő, nem volt rohanás, nem volt autózaj, tülekedés, csak maga a természet, és a minket lágyan átölelő,harapni valóan éles levegő, a csend és a nyugalom.
Ilyenkor jön rá az ember, hogy ez a nyugalom mennyire hiányzik a felpörgetett, stresszes életéből.
A finom ebéd után eljőtt a búcsúzás ideje. Vendéglátóinknak; Áginak és Zsoltinak ezúton is köszönjük a hatfős társaságunk kellemes vendéglátását és a nagyon kellemes élményt Komlóskát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése